A szegőléc több féle is előfordulhat egy korláton, kerítésen vagy kapun. A leggyakoribb szegőléc, mely a takaróléc párja.

Ezzel a léccel erősítjük meg a takarólécet, stabilabbá tesszük, megtámasztjuk vele. Így a takarólécnek nem kell pusztán a deszkavégek élén, meglehetősen ingatag módon lennie. A szegőlécet ebben az esetben közvetlenül a takaróléc alá szereljük, majd rögzítjük hozzá a takarólécet. Ezzel a teljes korlát, vagy kerítésmezőt merevítjük. Kapu esetében a kapulevelet vagy szárnyat szintén.

A takaróléc alá szerelt szegőlécek többnyire mintásak, valamilyen hagyományos, népművészeti mintasorral díszítettek. Természetesen a minta nélküli korlátok, kerítések esetében nincs minta a szegőlécen sem.

Kerítésmező, takaróléccel, szegőléccel, lábléccel

A képen látható kerítésmezőn a felső takaróléc, magyar bajusz mintával,
két szélén függőleges szegőléccel és az alsó szélén lábléccel készült.
A függőleges szegőlécek és a lábléc minta nélkül, díszítő marózással
belső élükön.

További szegések léccel lehetségesek, pl. a mező két szélén függőleges szegőléc helyezhető el, illetve az alsó szegélyen szintén vízszintesen, mint a felső szélen. Ezt a szegőlécet láblécnek hívjuk.

A függőleges szegőlécek és a lábléc népművészeti motívumokat nem visel magán. Általában a külső, belső (mező felöli) éleit lekerekítjük, vagy díszítő marással látjuk el.