Élő kerítés sövényből, mely lehet szúrós, tüskés, tövises ültetett cserje, akár gondozott, formára alakított, nyírt, vagy gondozatlan, burjánzó. Lehet élő fa is, cserjével kombinálva, vagy törpére nyírva, ágait alacsonyan tartva.

Sövénykerítés lehet elhalt cserjékből is, melyet cserjével borított területekről szerezhet be, aki ilyet készít. Ugyan úgy lehetőség van szúrós, tüskés sövényt készíteni, mint az élő sövényből.

Ez úgy készül, hogy egy-két méterenként leütnek egy jó méteres karót, sorban, majd az összeszedett elhalt, elszáradt cserjeágakat kupacokban, majd ezekre a karókra rakják, ezután az üresen maradt szakaszokat ilyen ágakkal kitöltik, igyekezve, hogy ezek az ágak összekapaszkodjanak. Mindezt 1-1,5 méter magasan és hasonlóan szélesen. Ily módon egy áthatolhatatlan akadályt hoznak létre.

Élő sövénykerítés nem csak cserjéből, hanem különböző fafajtákból is készülhet. A Mezei juhar pl. rendkívül alkalmas ilyen célra, mert szabadon eldönthető, a kert tulajdonosának elképzelése szerint, hogy alacsony vagy magas sövényt nevel belőle. Tehát azok a fajok az igazán alkalmasak, melyek jól tűrik a metszést, nyírást, de magasra is nőhetnek.

Érdemes eldönteni jó előre, hogy milyen magas sövényt szeretnénk, mert a magasra engedett, főleg hirtelen magasra nőtt sövények alsó ágai elhalnak, lehullnak, így átjárást biztosítanak a kisebb-nagyobb élőlényeknek. A sövénycserjék alkalmasak akár embermagasságú sövény nevelésére, de csak évről évre lassan, fokozatosan nevelve, visszavágva, megvédeni az említett felkopaszodás ellen. Ilyen cserjék a legismertebbek a puszpáng és a fagyal. Alkalmas továbbá a tiszafa is, mely mérgező, ezért nem elterjedt a mai világban, főleg a gyermekes házaknál.

Magasabb sövény esetében a fákat és alattuk a cserjéket vegyesen ültetve érhetünk el szép eredményeket. A puszpáng 4-6 méterre is megnőhet, mellé ületett fasor akár 20 méterre is.