A fa, mint anyag ősidőktől szerepet játszik az emberiség életében. Dr. Kós Károly erdélyi kutató szerint a kőkorszakot megelőzhette egy fakorszak, mely után azért nem maradt fenn ez idáig bizonyító erejű lelet, mert nem maradandó anyag, mint a kő és a fémek, kiváltképp az arany. A kezdetekre utaló formák a használati tárgyakban, eszközökben hosszú ideig fennmaradtak. A fához kapcsolódó hitvilág már a történelem előtti időkben kialakult.

Amikor az ember valamilyen használati tárgyat készített, arra törekedett, ne csak hasznos, hanem szép is legyen. Az építészetben és szerszámkészítésben egyaránt jellemző volt a szép iránti igény.

A fa megmunkálása során alakult ki a faművesség. Ugyan az a kétkezi ember készített házat, tetőt rá, bölcsőt és koporsót, bútort és szerszámnyelet. Ma ácsoknak hívnánk őket. Az első bútorok ácsolt ládák voltak, melyeket faragással, festéssel díszítettek. Később váltak külön az egyes szakmák, lettek ácsok, asztalosok, sőt ma már épület és bútorasztalosok. Fafaragók és szerszámkészítők. Bognárok és kádárok.

A faműves mesterség legrégebbi képviselői és ma is fellelhető utódai Erdélyben élnek, ők készítik a dúsan faragott székely kapukat, melyek a fafaragó és ácsmesterség csúcsát jelentik.

Korba (kocsiszekrény) készítése

Mi faműveseknek tartjuk magunkat, hiszen nem egyfajta szakmát képviselünk egy műhelyben, hanem erdész, asztalos, kerékgyártó, fafaragó és kádár egyaránt fellelhető közöttünk. Természetesen az erdélyi faműves dinasztiák leszármazottaival nem tévesztjük össze magunkat. Tőlük tanulunk folyamatosan, lessük el titkaikat, melyeket ők szívesen meg is osztanak velünk. Kocsi és hintókészítésben a régi elődök példáját, hagyományait követve dolgozunk.