Állatoknak, fogatoknak kerítéseken, határoló falakon való közlekedését biztosító, elmozdítható vagy kinyitható építmény.

Az egyszerűbb, archaikusabb kerítéstípusoknál a kerítés egy-egy elemének kiemelésével, kiemelhetővé tételével létesítenek kapuként használható nyílást. Archaikus vidékeinken még a hatvanas években sem voltak ritkák a deszkából, sövényből készített elemelhető, eltaszítható kapuk.

Nem voltak ritkák a sorompószerűen felbillenthető rúd, rudazat kapuk sem. Részben billentő, ellensúlyos, de kifordítható speciális szerkezet a tőkés kapu, melynél a kapu kétkarú emelő elvén könnyűszerrel felbillenthető, félrefordítható. A sarkon fordítható kapuk lehetnek kétszárnyúak, egyszárnyúak. Léckeretből, deszkából készültek általában, de még elvétve konzervatívabb vidékeinken fennmaradtak az elmúlt évtizedben sövénykapuk, amelyeket - általánosan elterjedt szokással - kis keréken támasztva elfordíthattak.

A léc-, deszkakapuk korábbi, általánosabb formája volt, hogy a nyíló szárnyaknak a végét erős tengellyé képezték ki. Ez a tengely alul perselyben forgott, felül pedig erős vaskarika kötötte a bálványokhoz. Újabban a nyíló szárnyakat a deszkázatot, lécezést átfogó keresztpántokra felvert vas fülekkel, sarokvasakkal szerelik fel, melyek a kapubálványok kovácsolt vas csapjaira illeszthetők és fordíthatók el. A kapuk különféle szerkezetű megoldásai közvetlenül kapcsolódnak a pajták, csűrök ajtó-, kapuszerkezeteihez. A kapuk stabil elemeit, a kapubálványokat különös gondossággal alakították ki, hogy minél ellenállóbbak legyenek, vastag faderekakból készítették. Ezek alkalmasak voltak a különféle domborműves díszítésekre, faragásokra, vésésekre.

Gondos, művészileg formált kapuzataink faragóművességünk legszebb darabjai közé tartoznak, egyben a falu, mezőváros reprezentációs eszközei, státusszimbólumaiként is jelentős volt szerepük. A kapubálványokat gyakran kőből faragták vagy falazták. De készítették téglából is.

A kőfaragású bálványoknak különösen szép változatait publikálták Háromszékből, Pest megyéből. A falazott bálványú kapuzatok különösen mezővárosainkra, a 19. sz. második felének paraszti polgárosulására voltak jellemzőek.

A kapuszerkezet időjárástól való védelmét szolgálta a kapu vízvetőkkel, fedéllel való felszerelése fedeleskapu A kapuk mellett ajtónyi személyi közlekedést szolgáló kiskapukat, utcaajtókat készítettek. Ezeket az archaikusabb vidékeken az ereszaljba építették be. Másutt az épülettől távolabb, a kerítésben állt a járműközlekedést szolgáló kapu mellett, azzal szerkezeti egységben.

A kapuk méreteinek növekedését lehetett az utóbbi 100-150 év folyamán a polgárosulás nyomán megfigyelni. Az urbanizációval az udvarokat egyre zártabb, magasabb kerítésekkel zárták el, s a magas kerítésekhez hasonlóan magas vagy még nagyobb kapukat építettek, amelyek elfedték az épületek közvetlen udvari előterét az utcától.

Nem ritka a ház homlokzatának kialakítása, oly módon, hogy az foglalja magában a kapubejárót is. E fölött, ha több szintes a ház, szobák, termek is találhatók. Ilyen kapuk kispolgári környezetben jellemzőek. A várak, kastélyok mintájára.

Mai világunkban megtalálható a csak jelképes, határvonalat jelölő kerítéshez tartozó alacsony kerítés és kapu, melynek védelmi funkciója nincs, inkább az általa körülvett területet díszítő szerepe. Ugyan így megtalálható napjainkban a védelmi feladattal bíró kapu is.

Mi mindennek a feladatnak eleget kívánunk tenni, minden esetben a tisztelt megrendelő igényei szerint.

Kapcsolódó startlapok:
Néprajz.lap.hu | Helytörténet.lap.hu | Tájház.lap.hu | Fa.lap.hu | Szánkó.lap.hu | Szekér.lap.hu | Székelykapu.lap.hu