Február 18.-Március 17.

Jankovics Marcell A fa mitológiája című könyve számunkra alapmű, rongyosra olvasott biblia.
Ebből szeretnénk önökkel megismertetni a fanaptárt, mely biztosan sokak számára újnak és meghökkentőnek tűnhet.
Reméljük, hogy Jankovics Marcellnek, akit nagyra becsülünk örömet szerzünk azzal, hogy gondolatait terjesztjük és könyvét népszerűsítjük.

A régiek az időt kettős természetűnek tartották. Végtelennek és megfordíthatatlannak, valamint körkörösnek, mindig visszatérőnek.
Az előző az időszámítás alapja, az utóbbi a naptáré. Az idő e kétértelműsége a fa-szimbolikában is jelen van. Hosszú életével a fa az időmúlás jelképe, életének éves ritmusával viszont az örök körforgást jelképezi.
És nemcsak általánosságban. A fa, legyen élő növény, vagy jelképes ábrázolás, az időmérés és a naptárkészítés eszköze volt a gyakorlatban is.
A fanaptár nem az általunk megszokott 12 egységre, hónapra osztja az évet, hanem 13 x 28 napos ciklusra.

Kőris (Fraxinus)

A kőrisek az olajfafélék egyik nemzetségét alkotják. Magyar neve ótörök eredetű. Földrajzi nevekben Kiskőrös, Kőris-hegy) Fájáért, a belőle nyerhető patikaszerekért nagyra becsülik. Legközönségesebb faja a magas kőris márciusban, rügyfakadás előtt virágzik.

Az antik Hellászban Poszeidon (Neptunus) tengeristen szent fája volt, szellemei a kőrisnimfák voltak, akik Hésziodosz a férfiatlanított Uránosz véréből teremtek. A skandináv mitológiában Ódin isten (ang. Woden, ném. Wotan, kelta Gwydion) jelvénye a kőrisfadárda, szent fája pedig az Yggdrászil, a világkőris, hátasparipája is egyben. A név jelentése: "Ygg lova". Ygg (Yggr) Ódin másik neve volt. (Ez a furcsa képzet Szibériából maradt fenn. A szibériai sámánok lófejű botja és varázsdobja, aminek farészei a szent fából készültek, szintén a sámán táltos paripáját testesítették meg.)
Ódin nemcsak a lovas, hanem a hajós vikingek védnöke is volt. Szerepe szerint tehát Poszeidon északi megfelelője volt -ez utóbbi adta a rege szerint a lovat a görögségnek-, a régi Írországban az ostornyelet, az evezőket és a bödönhajók vázát egyaránt kőrisfából faragták. Yggr-Ódin Uránosznak, a kőrisnimfák atyjának is rokona volt; mindketten az indoeurópai Varuna isten név illetve szerepkör szerinti leszármazottai. A kőrisfa és a hegyi kőrisnek is nevezett berkenye ezért illik a télvíz idejéhez: az asztrológiai naptárban a Vízöntő hava (január 21/22-február 18/19) Uranus planétaisten, a Halak hava (február 19/20-március 20/21.) pedig Neptunus védnöksége alatt állt.
A kőrisnek varázserőt tulajdonítottak.

A britek szerint különféle gyerekbetegségeket gyógyít: pl. angolkórt, sérvet, törést. A beteg gyermeket napfelkelte előtt átemelték egy kőrisfába vágott hasítékon, amit azután bekötöztek és agyaggal bekentek. Ha a fa meggyógyult, akkor a gyermek is.

Hasonló, de nem kizárólagosan a kőrisfához kapcsolódó szokás nálunk is élt valamikor. Régebben a britek karácsonykor egy zöld gallyakkal átkötött kőrisvesszőnyalábot vetettek a tűzre, abban a hitben, hogy amit a kötések elpattanásakor kívánnak, az teljesülni fog. A leányok megjelölték a maguk kötését; hitük szerint az ment férjhez legelébb, amelyiküké először pattant el a tűzben. E szokások ahhoz a hiedelemhez kapcsolódnak, mely szerint a kőrisfa árnyékában semmi sem terem meg, mivel gyökerei megfojtják -"megkötik"- más növények gyökereit.

A kőrisfaistenek: Varuna és Ódin az "oldás és kötés" urai voltak. Ódin azért kötötte varázsrúnóit kőriságakból, hogy ellenségeit megbénítsa.

Kapcsolódó startlapok:
Néprajz.lap.hu | Helytörténet.lap.hu | Tájház.lap.hu | Fa.lap.hu | Szánkó.lap.hu | Szekér.lap.hu | Székelykapu.lap.hu