A fakerítések tartósságát úgy növelhetjük, hogy tartószerkezetükben felhasználunk fémet és követ, betont egyaránt.

Egyik legelterjedtebb megoldás, kőből vagy műkőből (beton) készült szerkezetbe illesztik a faanyagot, valamilyen módon, általában a kő oszlopokhoz rögzített fém vagy fa tartószerkezet segítségével. Kő lábazat, melyeket oszlopok szakítanak meg. Az oszlopok közötti hely a kerítésmező. Ezt töltik ki faanyaggal, mely lehet díszített és díszítés nélkül. A lábazatot oszlopokkal zárják le kapuknál és a kerítés végeinél, sarkainál.

Készülhet vegyes anyagokkal fakerítés fém tartószerkezetek segítségével is. Ebben az esetben fém oszlopokat helyeznek el a talajba, mintegy 50-70 cm mélyen, általában betonba ágyazva. Ezeknek az oszlopoknak föld feletti része olyan magasan áll ki a talajból, amilyen magas a kerítés lesz.

Ezeket az oszlopokat vízszintes összekötő fém elemekkel (laposvas, zárt szelvény, cső) rögzítik egymáshoz, két, vagy több sorban. A vízszintes összekötők tartják majd a deszkázatot.

Az elkészítés megegyezik a fakerítés tartószerkezetével, attól tartósabb, időjárásnak jobban ellenáll. Hátránya ugyan az, mely a lábazat nélküli kerítéseknél minden esetben, kisállatok alatta kijáratot tudnak maguknak a talajban kaparni.

A lábazat nélküli kerítések esetében nagyon fontos, hogy kb. három méterenként a kerítésre merőlegesen ki kell támasztani, így biztosítva a szél nyomásával szembeni ellenállását.