Két alapvető deszkakerítés típust különböztetünk meg. Az egyik a vízszintes deszkázatú, illetve a függőleges deszkázatú kerítést. Mindkét esetben lehet szélezett, illetve szélezetlen deszkából. A szélezett deszka azt jelenti, hogy annak teljes hosszában, minden pontján a szélessége ugyan annyi. Egy 10 cm széles deszka, teljes hosszában ugyan annyi. Ezt fűrészeléssel hozzák létre.

A szélezetlen deszka azt jelenti, hogy a fatörzset hosszában felszeletelik, deszkákra vágják. Ezeknek a deszkáknak a széleit azután nem vágják le, mint az előzőekben, hanem meghagyják a fatörzs eredeti alakjában. Tulajdonképpen az egyik irányba keskenyedő (ez az irány a fa csúcsa felé néz), hullámos szélű deszka, két szélén a kéreggel, vagy kérgezés után a háncs nyomaival. Kerítés készítéséhez a kérget el kell távolítani, mert kitűnő lakhelye a rovaroknak, gombáknak. A deszka minél közelebb volt a fa külsejéhez, annál szélesebb ez a kéreg, minél közelebb volt a fatörzs közepéhez, annál keskenyebb ez a kéreg.

Hazánkban a szélezett deszkakerítések voltak inkább az elterjedtebbek, a szélezetlen deszkából készültek inkább ma divatosak.

Az építés módja sok tekintetben megegyezik a léckerítés építésével. Oszlopokat helyeznek el, ugyan úgy, mint a léckerítés esetében. A függőleges deszkázáshoz ugyan úgy hevedereket rögzítenek az oszlopokhoz, két vagy három sorban. Ezekhez, a hevederekhez rögzítik a deszkákat. A rögzítés módja megegyezik a léckerítés készítésével.

Vízszintes deszkázat esetén nincs szükség hevederre, ekkor az oszlopokhoz rögzítik a deszkavégeket. Vízszintes deszkázatot alkalmaztak ott, ahol elzárták a külvilágtól a kerítés mögött lévő területet, mivel szinte hézagmentesen illesztették egymáshoz, vagy lapolással zárták ki az átláthatóságot.

Függőleges deszkázat esetén is alkalmazzák az egymásra lapolást, ha nem akarják, hogy belássanak a kerítés mögé.

Függőleges deszkázat esetén sokszor egy vízszintesen, lapjával a deszkák éle fölé helyeznek egy másik deszkát, mint egy kalapot, mely megakadályozza a csapadék beszivárgását a bütüs végen. E nélkül a deszkák végeit (deszkafej) kihegyezik, illetve mintázattal látják el. Ez a csapadékvíz káros hatásait lecsökkenti, és díszíti is a kerítést.

Erdélyben bádoglemezzel fedik sok helyen a deszka végeket.

Léc és deszkakerítések legegyszerűbb mintázása, a deszka, illetve a léc élébe vágott fél minta, mely deszkákat egymás mellé helyezve egész mintát alkotnak. E mintáknak mondanivalójuk volt, ezen kívül egy tájegységre jellemző motívumvilággal rendelkeztek. A tulipán pl. Erdélyre jellemző.

Szélezetlen deszkákból ugyan ilyen módon épül a kerítés, oszlopok és hevederek segítségével. Ügyelve arra, hogy a deszkák egymás mellé úgy legyenek forgatva, hogy az egyik deszka keskeny vége a másik deszka széles vége mellett legyen, sőt a deszkák közötti rés is minél kisebb legyen.

A deszkakerítéseknek is ugyan az a hátránya, mint a léckerítéseknek, éspedig, hogy alattuk a talaj van csak, szabadon.